Rólunk

Az igaz szerelem, igazi barátsággal és segítség nyújtással indult. Hogyan kezdődött?

Mindketten a Debreceni Egyetem Kémia BSc szakán tanultunk. Ádám a kémia mellett a matematikához és a fizikához is jól értett. Ezt sajnos Virágról, azaz rólam nem lehetett elmondani. A fizika nekem tényleg nehéz volt. Úgy okoskodtam hát, hogy kellene valaki, aki kisegít szorult helyzetemben, hát így esett a választásom Ádámra. Na persze előtte már kifigyeltem magamnak, ami persze nem volt nehéz. Ő volt a legszebb és a legmagasabb fiú, akit életemben láttam. Almi most biztosan mondana erre valamit, ami igaz az igaz, már első nap kinéztem magamnak Ádámot. Otthon meséltem is Alminak, hogy milyen fiúval járok egy szakra. Szóval vettem a bátorságot és megkértem rá, hogy segítsen, erre ő persze igent mondott. Ekkor ahogyan tudom Ádám még nem nézett rám úgy, ahogyan én Rá, barátnak tekintett inkább. Nekem a szerelem egy katartikus mindent magával sodró érzés volt. Hozzá a szerelem, ahogyan illik is, szelíden és méltóságtelsen lopakodott be és töltötte el a szívét. Na, de ne szaladjunk annyira előre.

Fizika, matematika.

Ott tartottam, hogy megbeszéltük az első találkozót, az óráért a fizetség egy csokoládé volt. Én okosítottam magam, közben pedig Ádám jelenlétében boldognak éreztem magam. A további találkozások során a tanulás mellett persze maradt idő a beszélgetésre is. Végül a fizika mellett a matematika is terítékre került, így már két "ok" volt, hogy talákozzunk. Eközben hatalmasokat sétáltunk, rengeteget beszélgettünk. Volt egy törzshelyünk, egy kis búvóhely a Nagyerdőben, ami csak a miénk volt, amit csak mi ismertünk. Egy alkalommal magamban sétáltam, a szívem mélyén Ádámmal szerettem volna találkozni és az meg is történt, igazi "összetalálka". Mivel ő másokkal volt, csak köszöntünk egymásnak, nem álltunk meg beszélgetni. Ekkor rosszul éreztem magam. Megfogadtam, hogy többé nem is akarom látni. Egy perc, csöng a telefon, Ádám volt. Lihegett a telefonba, kérdezte, hogy hol vagyok. Mondtam, hogy buszon ülök és megyek haza, az Egyetem sugárúton jártam. Kérte, hogy a legközelebbi megállóban szálljak le, mérgesen, de megtettem. Ahogy leszálltam látom, hogy Ádám fut felém kb. 200-zal. A városból futva jött, hogy lásson, 3 percet kellett volna várni a buszra. Elnézést akart kérni, hogy nem állt meg, hogy beszéljünk. Még egy bonbont is kaptam, hogy végképp elszálljon a mérgem. Végül eljött a várva várt fizika vizsga, 2011. jún 7., reggel nyolc óra. Ádám sms-e: "Ügyes leszel, ne ijedj meg a feladattól, kint várlak". A vizsgát követően Ádámmal együtt hozzám jöttünk, sütött nekem finom csirkét, tésztasalátát ettünk. Minden hozzávalót a táskájában hozott, így várt rám. Ekkor már tudtam, hogy igaz szívvel szeret. Az ebéd nagyon finom lett, majd egy hosszú séta és beszélgetés. Végül megtörtént az első kézfogás séta közben, majd az első csók. Így indult a mi történetünk.

Lánykérés

Egy izgalmas nap...

Érzelemmel teli napnak mondanám. 2013. jún. 4-én történt. Arra tényleg nem gondoltam, hogy Ádám ekkor kéri, amíg világ a világ legyünk egymásé. Reggel már 5 órakor keltem, ki sem láttam a tételek közül. Ezen a napon volt a BSc záróvizsgánk. Én délre voltam beosztva, Ádám délutánra. Esett az eső, én teljes félelemmel, izgalommal vágtam neki az iskolába vezető útnak, még a lábam is reszketett. Ádám nem jött velem, ő otthon maradt tanulni. Ezt az érzést csak az ismeri, aki próbálta. Nem egyszerű vizsgadrukk, annál jóval több. Megérkeztem, tételt kellett húznom. A kidolgozás simán ment, de előttem visszaadta valaki a tételt. Ha van, ami ilyenkor még fokozhatja az izgalmat, akkor ez az. A vizsgáról szomorúan jöttem ki, amit leírtam nem tudtam elmondani. Amint kiléptem az ajtón elsírtam magam, azt éreztem, hogy megnyílik alattam a föld. Ekkor Kata a témavezetőm kijött és megdicsért és vigasztalt. Ezen a napon ez volt az első pont, amikor kezdtem jobban érezni magam. De ez még csak a kezdet volt. A kémiában maradtam, hogy tovább izguljak Ádámért. Bár az eszem tudta, hogy nem kellene izgulnom, a szívem mást mondott. Ahogyan ez lenni szokott Ádámnak nagyon jól sikerült és én ezért is nagyon büszke vagyok Rá. Amint kijött, gyors telefonhívások és gyors beszélgetések után együtt haza indultunk. 

Államvizsga, Calico Jack Pub, Nagyerdő

Délután 5 óra, én még egy falatot sem ettem és ez már a hasamat is kezdte aggasztani. Hazaérve otthon első dolgunk volt szétnézni mit ehetnénk. Mivel a több napos megfeszített tanulás ára, hogy mindent felfalj, ami a hűtőszekrényben található, nem találtunk semmit. Egy jó terv pattant ki az agyamból, menjünk el étterembe enni. Egy kicsit kikapcsolunk, eszünk, beszélgetünk. Addig még nem voltunk együtt étteremben. Ez a nap sok első dolgot jelentett az életemben; első záróvizsga, első éttermi kajálás együtt, első lánykérés. Na de hogyan is történt? Mesélem tovább. Ádám helyeselte az ötletemet, ő választotta a helyet; Calico Jack étterem. Megérkezve egy kis sarkot kerestünk és megrendeltük a legnagyobb kétszemélyes tálat. Azzal nem számoltam, hogy úgy járok, mint Kis János a tragédiában és már két szál sült krumplival jól lakom. Azonban beszélgetés és nevetgélés közben Ádámmal elpusztítottuk a tálon lévő húsokat. Desszert és egy nem szép, de finom koktél után kiléptünk az utcára. Én már szerettem volna hazamenni és a puha takaró alá bújva kipihenni a fáradságot. Azonban Ádám kért, hogy menjünk el még kicsit sétálni a Nagyerdőre. Belementem. Sétálás közben hűvösre fordult az idő és Ádám zakója a vállamra került, már kezdett sötétedni. Ekkor megérkeztünk a közös titkos helyünkre a Nagyerdőn. Boldog voltam, hogy erre vitt az utunk, bár nem tudtam, hogy direkt. Itt történt. Néztem a fákat és mire felé fordultam már láttam előttem térdel és kezében tartja a gyűrűt. Azt mondta, hogy tiszta szívéből szeret és ő lenne a legboldogabb ember a világon, ha megosztanám vele az életemet. Majd megkérdezett, hozzá mennék-e feleségül. A válaszom pedig frappánsan igenlő volt: oké. Ekkor olyan boldogság ragadott el, hogy ezt nem lehet szavakkal leírni. Tudod, hogy az életedet rábízhatod a másikra és ő is úgy szeret, hogy egész lényét, világát neked adja. Hazaérve telefonálás mindenkinek, a szeretet szétosztása. Az eljegyzést hivatalosan a családdal ünnepeltük, a diplomaosztóval egybekötve. Ezúton is köszönettel, hálával tartozom anyáéknak, hogy megszervezték és persze mindenkinek, aki fontosnak tartotta, hogy együtt ünnepeljünk. Aki ismeri Ádámot az tudja, hogy nem szeret fecsegni, persze ez nem is baj. Az azonban, hogy nem a szavak embere téves megállapítás. A közös ünneplésen mondott beszéde olyan szívhez szólóan igaz és megható volt, hogy a lányok, asszonyok, de még a fiúk, férfiak arcán is egy-egy könnycsepp csordult. Az eljegyzés egy szépen csomagolt és igazi értéket rejtő ajándék volt. Ádámmal a házasságkötés és az azt követő élet pedig igazi kincs lesz.